A blog elindult

Mikor alakultunk? Hogyan alakultunk?

Halmai Gergely visszaemlékezése:

Egy verőfényes nyári délutánon találkoztunk, ahol (akkor még) a borgőzös szép jövőnek nyoma sem volt, de már rögtön az első próbán körbeveregettük egymás hátát, hogy mily' remek gyerekek vagyunk... Zenei stílusunk neohitvány-preapokaliptikus hangszerközpontú deathpop. Nevünk arra utal, hogy a világ szépségét akarjuk a saját pofájába ordítani. Ez egyben a célunk is. ;)

Holubecz Bálint visszaemlékezése:

2 borongós őszi délelőttön kerültük el egymást, aholsem (ekkor már) a sörhahos ronda múltnak már voltak jelei és még később a második próbán négyzetberúgogattuk saját hasunkat, hogy oly szaralakok vagyunk... stílusunk: ultrabrutál indiszpoenerva!

Magyar Orsolya visszaemlékezése:

A zenekar művészlelkű tagjait 2008 őszén sodorta egymás mellé a keleti szél. (A többiek később csatlakoztak.) Már induláskor leszögeztük, hogy a mainstream média fősodrát direkte messze elkerülve még véletlenül sem szeretnénk rádió-és hallgatóbarát, populáris zenét játszani. Szenvedjen meg a hobbiájért, akit minket hallgat. Végül kiegyeztünk egy A38-pozitív népiesch blueouseous hangzásban, melynek hallatán a zenekar első wannabe-billentyűse rögvest kereket oldott, hallójárataiban magával cipelve muzsikánk drabális foszlányait. (Később új együttest alapított, Radiohead néven.)

Kása Feri visszaemlékezése:

Többen állítják, hogy láttak gyanús külsejű gitárhírók társaságában megafonba óbégatni. Állítólag szövegeket írtam, melyeket egy ajkai gyerek (póló nélkül) és egy szöszke csaj (lenge ruhákban) énekelgetett Veszprémben, a Bécsy Tamás Egyetemi Színház környékén. Egy veszett darbukás kísérte őket. Mindebből egy szó sem igaz. Magyar Orsolya, Holubecz Bálint, Baky Dániel, Kása Ferenc, Halmai Gergő, Franczia Dániel, kb. 20 állandóan formálódó progresszív popdal (egyelőre) és a Leibniz Megafon zenekar nem létezik.